15. fejezet - A boldog élet kezdete (befejező fejezet)

Daniel Somerhalder

*6 hónappal később(szülés előtt).

Nos, eltelt fél év. Ezalatt a félév alatt, rengeteg dolog történt. Malia és én végre együtt élünk. Az elrablása után, nem sokkal hozzám költözött Caroline-nal együtt. Lassan tervezzük az esküvőt is, szóval Candice már toporog, hogy mikor is van az az időpont, hogy belevághasson a szervezésbe. Őszintén megmondom, hogy én csakis egy családi körben történő esküvőt szeretnék. Nem szeretnék nagy felhajtást, elvégre, csakis mi vagyunk. De hát Candice megszeretné hívni a fél rokonságot, tőlünk és Maliaéktól. Apropó Malia, nos ő már teljesen jól van. Az első pár éjszaka nem telt felhőtlenül, hiszen a lelki egyensúlya kicsit megdőlt, szóval volt, hogy egész éjszaka beszélgettünk, annyira félt elaludni. De most már tudja, hogy nincs mitől félnie, és hogy itt biztonságban van, hisz nem hagyom, hogy bajuk essen. Caroline pedig hála istennek, semmit nem tud. Őt altatóval kábította el, mint az utóbbi vizsgálatoknak hála kiderült. Úgy hogy kezd minden jóra fordulni, és kezd az életünk a boldogság felé vezető úton haladni.
A mai nap egy kicsit más. Ugyanis, itt vagyunk a kórházba, mert Malianál elindult a szülés. Végre világra hozza Stefant, akire annyira várt. Nem az én fiam, de úgy fogok vele bánni, és úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne. Matt és én úgy mond békét kötöttünk, és arra jutottunk, hogy majd csak akkor tudja meg Stefan, hogy nem az én fiam, ha már nagyobb lesz. És semmiben nem fog hiányt szenvedni. Pár óra elteltével, hála égnek, minden rendben ment, és Malia is meg a pici is jól vannak. 

- Drágám, hogy érzed magad?-kérdeztem tőle, miközben beléptem a kórterembe.

- Hát, kicsit fáradtan, de boldogan.

- Nézd, tény és való, hogy Stefan nem a vér szerinti fiam, de úgy fogom szeretni, mintha az lenne. Nem fog semmiben sem hiányt szenvedni. Ezt megígérem neked.

- Köszönöm, hogy eddig is mellettem voltál, és hogy ezentúl is mellettem leszel.-majd nyomtam egy puszit a homlokára.

Candice Somerhalder

Mivel a drága szépséges unokahúgom velem van, így arra gondoltam beviszem a bátyámékhoz, had ismerje meg a testvérét. Igaz, hogy csak a féltestvére, de erre ráérünk akkor visszatérni, ha már itt van az ideje. Ezért is fogtam magunkat, beültem vele az autóba, és elindultunk a kórház felé. Nem sokkal később, percek kérdése volt, és máris ott voltunk. Időközben Matt is megérkezett. Mióta szakítottam a vőlegényemmel, azóta úgy érzem, mintha éreznék iránta valamit. Ez alatt a félév alatt, miután a bátyám és ő "kibékültek" azóta folyamatosan a segítségemre volt. Amikor szükségem volt rá, jött és bármiben segített. Talán, lehet hogy ő is érez irántam valamit. De mindegy, most térjünk vissza ahhoz, hogy beviszem Caroline-t az anyukájához. 

- Sziasztok!-köszöntünk.

- Na hát, kicsim..a nénikéd megint kikészült nálad?-kérdezte Malia nevetve.

- Arra gondoltunk, megismerhetné a testvérét-majd Malia és Daniel megmutatták neki Stefant, mi pedig Mattal kimentünk, hogy ne zavarjunk.
- És minden rendben veled?-kérdezte.

- Persze, minden-majd elfordultam.

- Figyelj, mondani szeretnék valamit.-erre vissza fordultam, és a szemébe néztem, majd folytatta. - Arról lenne szó, hogy első sorban bocsánattal tartozom. Igaz hogy ezt még nem mondtam, és már itt az ideje. A viselkedésemért, és legfőképp azért, mert próbáltam egy olyan nőt kisajátítani, aki igazából kényszerből és félelemből volt mellettem. Viszont ez a félelem mára már barátsággá és szeretetté alakult át. A másik, hogy remélem ezzel nem fogok idiótát csinálni magamból előtted, de régóta érzek valamit irántad, és csak a megfelelő pillanatra vártam.

- Ezzel nem vagy egyedül, ugyanis én is hasonlóképp érzek.-majd megcsókolt. Remélem ezúttal nem leszek olyan szerencsétlen, hogy egyedül maradok. Végre valaki, akinek őszinték az érzései és a szándékai.

*1 hónappal később*

Úgy érzem, el kell mesélnem mi történt ez alatt az egy hónap alatt. Természetesen megszerveztem a csodálatos esküvőt Malia és Daniel számára. Rokonokkal, barátokkal. A boldogság tehát mégis létezik, és hála istennek mindenki megtalálta. Egy valakit sajnáltam ebben az egész történetben, Emilyt. Terhesen öngyilkosnak lenni, hát én biztos nem mertem volna megtenni. Bár szegénykém beteg volt, szóval csak erősített a betegségén, az hogy Daniel nem őt választotta.
Végül jól alakultak a dolgok, így mindenki boldog. Malia és Daniel végre olyan otthonban élhetnek, ami szeretettel van tele, és gyerek szaladgálással. És mi? Mi éppen az első gyermekünket várjuk, és mi is készülünk az esküvőre. Remélem ez a kis történet az életünkről, mindig meg marad..

14. fejezet - Miden megoldódni látszik

Daniel Somerhalder.

Az éjszaka kegyetlenül lassan telt el. Nem tudom mi lesz velem, ha nem találjuk meg őket időben. A lányom és Malia mindennél fontosabb számomra. Szóval, ha megtudom, hogy ki rabolta el, nem fogja elfelejteni, amit kapni fog tőlem. Mivel még korán reggel van, így úgy gondoltam a húgomat hagyom aludni. Szegény, neki sem volt felhőtlen éjszakája. Nem elég, hogy elrabolták az unokahúgát, még a pasija is dobta. Akivel szintén lesz egy kis elszámolni valóm. Mi az, hogy eljegyzés után meghátrál, és egy magyarázat nélkül eldobja magától a húgomat?! Nagy hibát követett el, ugyanis nála jobb nőt sehol nem fog találni. Nem lesz még egy ilyen nő, aki ennyire törődik az emberrel, és bármire képes lenne a szeretteiért. 

Csináltam kávét, hogy legalább attól megnyugodjak. De sajnos nem sikerült. Kiültem a teraszra, hogy friss levegőt is szívjak. Mire megszólalt a telefonom, és benne Emilivel.

- Korán van még ahhoz, hogy felidegesíts!-szólaltam meg morcosan.

- Tudom hol a lányod!-erre a mondatra felpattantam a székből.

- Ki vele, hol vannak!-kiabáltam.

- Téged kérlek cserébe. De ha szeretnéd tudni, én voltam az aki elrabolta őket. És tudod, hogy miért?  Mert nem fogom végig nézni, ahogy te és az a ribanc együtt lesztek!

- Azonnal áruld el, hogy hol vannak!

- Elárulom, de cserébe téged kérlek, és egyedül gyere!-erre letettem a telefont, és nem sokkal később sms-ben értesített, hogy hol vannak. Azonnal elindultam volna, csak Candice pont hallotta, hogy beszéltünk.
- Ugye nem?

- Hogy nem hallottam e az egészet? De! Pont hogy végig hallgattam. Ugye nem leszel olyan idióta, hogy fogod magad és egyedül oda mész?

- Értsd meg, a lányom és a szerelmem élete a tét.

- Én ezt pontosan jól értem. És segíteni fogok. Küldesz egy sms-t ha ott vagy, én pedig közben elmegyek a rendőrökhöz, akikkel pillanatok alatt ott leszünk!-ezt pillanatok alatt megbeszéltük, és igen igaza van. Egyedül azért még sem mehetek oda. Elindultam, és a cím egy félórányira volt tőlem. Kiszálltam a kocsiból, és Emily már ott fogadott.

- Elmondanád végre hol vannak?

- Türelem! Először is tudnod kell valamiről.

- Tudom, hogy terhes vagy. Mikor pakoltam a cuccaidat tegnap megtaláltam a tesztet.
- Akkor tudod, hogy hamarosan hárman leszünk. Csak azt kell tenned, hogy végre elküldöd melegebb éghajlatra a drága barátnődet.-majd megmutatta hol vannak. Malia egy székhez kötözve, a lányom pedig egy matracon aludt. Hihetetlen, hogy ezt képes volt megtenni. Én pedig csakis magamat hibáztathatom. 

- Malia! Jól vagy?

- Igen, most hogy már itt vagy, teljesen jól vagyok.

- Daniel! Mond el neki, hogy nem fogsz vele maradni!-erre megjelentek a rendőrök, és hála istennek véget ért ez a szörnyű nap. Candice-nek hála, hamar lezárhatom ezt az egészet. Maliat és a lányomat elvitte a mentő, akik közben megérkeztek. Most már csak egy kiadós pihenésre egy felejtésre van szükségünk.

*Pár nappal később*

Eltelt néhány nap, és azt kell mondanom elég nyugodtan telt. Malia már jobban van, a lányom pedig egyáltalán nem emlékszik semmire, hála égnek. 

- Daniel, gondolkoztam, és arra jutottam, hogy szeretném megtartani ezt a babát. Igaz, hogy Matté, de nincs szívem bántani őt.

- Tudod, eddig arra vágytam a leginkább, hogy kötődj ahhoz a szeméthez, de most már belátom, hogy ő is vigyázott rád. És felneveljük ezt a babát is. És megígérem, sem ő sem a lányom nem fog hiányt szenvedni semmiben sem. A lényeg, hogy most már mellettem vagytok, és vigyázni tudok rátok.- majd megcsókoltam.

És elmondtam neki, hogy amíg ő próbálta elfelejteni a pár nappal ezelőtt történteteket, én felkerestem egy ügyvédet, hogy minél előbb elválhassak Emilytől. Hála istennek, ez hamar le fog zajlani, ugyanis Emily nem volt beszámítható állapotban, sőt szakember segítségére is szüksége van, akit rendszeresen megkap a börtönben. Ma pedig úgy döntöttem, utoljára még látnom kell, és el kell mondanom neki, hogy elválunk. Ezért megkértem Candicet vigyázzon addig Maliara és Caroline-ra, hogy én nyugodtan el tudjak menni és beszéljek vele utoljára. Ez meg is történt. Be is engedtek hozzá.

- Örülök, hogy eljöttél.

- Nem csevegni jöttem, hanem csak azért, hogy elmondjam: válunk! Beszéltem a napokban egy ügyvéddel, és mivel szakember segítségére van szükséged, hamar bele egyeznek majd a válásba.

- De nem teheted ezt, hiszen terhes vagyok!

- Amint a baba megszületik, hozzám fog kerülni.

- Hogy te és az a ribanc neveljétek fel? Na azt biztos hogy nem fogom hagyni!-majd felállt, és kérte az őrt, hogy engedje vissza a cellájába. Ezen is túl vagyunk, és nagyon remélem, hogy most már minden rendbe jön. 

Este még beszélgettünk Maliaval és Candive-val a jövőt illetően. Szükségem van a húgomra, mert legalább ő kézben tudja tartani a dolgokat, amiket én nem. És persze azért is, hogy rá is tudjak vigyázni. Miután a szüleink nem élnek, csakis én vagyok neki, és nekem is csak ő van. És közben megszólalt a telefonom is.

- Igen tessék?- szólaltam bele, és Emily ügyvédje szólalt meg a telefonban.

- Elnézést, hogy ilyen későn zavarom, de muszáj tudnia. Emily öngyilkos lett. És sajnos nem tudták már megmenteni!- megfagyott bennem a szó, és csak álltam, miközben a lányok csak néztek rám. Emily terhesen öngyilkos lett, és csak azt bánom, hogy nem tudtam elmondani neki, hogy mennyire sajnálom azt, hogy sosem szerettem őt. És azt, hogy mennyire haragszom rá, amiért próbált ártani a szeretteimnek. 

13. fejezet - Emberrablás

Malia Dobrev.

- Mi az, hogy nem akarod a babát? Te voltál a legboldogabb, amikor megtudtad hogy anya leszel megint.
- Hibáztam, Matt. 5 éve nem kellett volna vissza jönnöm hozzád. Nem vagyok itt boldog, és ne haragudj, de nem mehetek hozzád, megint. Nem házasodhatok össze olyan emberrel, akit nem szerelemmel szeretek.
- Miért akkor kit szeretsz? Még mindig azt a barmot?
- Igen, a lányom valódi apját szeretem. Matt aranyos pasi vagy, de nem köthetem össze veled újra az életemet.
- Már pedig hozzám jössz, vagy a lányodat nem látod soha többet-erre azonban nem számítottam. Kellett volna, mert már egyszer ezzel fenyegetett meg, de nem tudom mi tévő legyek. Hívjam fel Danielt, és mondjam el neki, hogy nem megyek hozzá Matt-hez és nem akarom már ezt a babát? De nem tehetem tönkre az ő kapcsolatát Emilivel, mert tudom, hogy vissza ment hozzá. Hisz én elhagytam, és nem tudom azok után hogy képes még szeretni? Hogy képes rám nézni, és azt mondani; Szeretlek!? Nem tudom, de ebből látszik, hogy ő igazán szeret. Megvártam míg Matt elment dolgozni, és fogtam magamat elmentem Danielhez, hogy beszéljek vele. Nem tudom jő ötlet e, de beszélni akarok vele. El akarok mondani neki mindent, azt amire jutottam, a döntésemet.Hála az égnek kint a ház előtt találkoztunk.

- Szia, de jó hogy látlak!-mondtam neki mosolyogva, majd ő szintén mosolygott.
- Szia, én is de örülök, hogy látlak. Miért jöttél, baj van a lányunkkal?
- Nem, hála istennek nincs vele semmi gond. Én rólam akarok beszélni. Döntöttem Daniel, elhagyom Mattat. Veled és a lányommal akarok élni. Bár tudom, hogy ezzel Emilit ismét kirúgod, de nem érdekel. Csak te érdekelsz, és az hogy mi van a lányunkkal. Hozzád akarok menni.
- Malia, hidd el most tettél a világ legboldogabb férfiává. Ha kell most rögtön elveszlek, és a lányunkkal most azonnal költözz hozzám.
- Rendben. Hazamegyek össze pakolom az összes holminkat és jövünk-csókkal köszöntünk el egymástól, majd ő felment a lakásába. Én még nem tudtam menni, mert Rebekah hívott, a lányom már toporzékol, hogy hol van az anyja. Letettem a telefont és elindultam haza. Azonban a hátam mögött egy alak befogta a számat és elkábított. Nem emlékszem semmire, sőt azt sem tudom, hogy hol tértem magamhoz.

Daniel Somerhalder.

Annyira boldog vagyok, hogy a nő, akiért bolondulok és a lányom hozzám költözik. Csak azt nem tudom Emili hol van, hogy közöljem vele kívül tágasabb. Nem szeretem, sosem szerettem. Majd szépen neki álltam pakolni a cuccait. Elkezdtem a fürdőben, ahol a kis dolgait pakoltam bele egy kis táskába. Azonban amit találtam, nagyon meglepett. Egy gyönyörű két csíkos pozitív terhességi tesztet. Az is lehet hogy tévedett, mert ezeknek a teszteknek a pontossága 99%. Mert ha tényleg babát vár, az csakis az enyém lehet. Mert én barom, lefeküdtem vele egyszer, és méghozzá körülbelül egy két hete. Malianak nem szabad ezt megtudnia, mert akkor vissza megy Matt-hez, a lányunkkal együtt. És én azt nem bírnám ki megint. Más karjaiban látni a nőt akit tiszta szívemből szeretek. A lányom másnak mondja azt hogy apa. Én beleőrülnék a tudatba. A pakolás után érkezett meg a húgom.
- Szia.-nyitottam ajtót neki.
- Szia. Héj minden rendben van?
- Persze, minden rendben. Most pakolom össze Emili cuccait, hogy minél előbb eltűnjön innen. Viszont Maliat nem érem el, akár mennyire hívogatom.
- És akkor mit akarsz most csinálni?
- Nem tudom, azt viszont igen hogy kinél kell keresnem.
- Úgy érted Matt?
- Igen. Lehet megint elrabolta, vagy bántotta.- ezzel a lendülettel elindultunk Maliek lakására.

Becsengettem, és az a barom nyitott ajtót.
- Hol van Malia?
- Mit érdekel az téged?
- Matt, azt kérdezte hol van Malia-szólalt meg a húgom.
- Candice, szerintem neked aztán végképp nincs hozzá közöd. Takarodjatok el innen!
- Tudod te barom, nem érjük el, és hiába hívjuk, nem veszi fel. Egyszerűen nem találjuk! Felfogod, vagy verjem be a képed?
- Nyugi, itt nincs az biztos.
- Akkor hol lehet?
- Nem tudom, de őszintén? Nem is érdekel, mert amióta megcsal veled, már nem érdekel mit tesz.-majd fellöktem, és a húgommal együtt ott hagytuk. Hol lehet?

Malia Dobrev.

Arra tértem magamhoz, hogy Emili áll előttem. Mit akarhat tőlem? Annyira elegem van már, ebből. A lányomat akarom, és végre befejezem ezt az egészet. 

- Nocsak a királylány felébredt?

- Mit akarsz tőlem? Engedj el, a lányomnak szüksége van rám.

- Mármint neki?-mutatott a lányomra, aki egy matracon aludt, előttem.

- Caroline! Azonnal engedj el!

- Nem! Ha kell itt fogtok meghalni.- majd itt hagyott minket, én pedig akárhogy kiabáltam a lányomnak, nem ébredt fel. Istenem segíts, bárcsak Daniel itt lenne. Nem halhatunk meg itt!

12. fejezet - A veszélyeztetett terhesség

Malia Dobrev.

A fájdalom, amit éreztem nagyon szúrt. Nem tudom, hogy mi történhetett az után, mert minden elsötétült és filmszakadás. Mikor magahoz tértem a kórházban, mellettem Candice és Matt ült a széken. A lányom pedig a kanapén aludt. Mikor kinyitottam a szememet, Candice-t láttam meg először. Kicsit felemelkedtem az ágyon és felültem.
- Hé, maradj úgy ahogy vagy. Árthat a babának-mondta Candice, mire Matt is ide jött.
- Hogy érzed magadat?
- Rosszul. Mi történt?-kérdezősködtem.
- Miután ellöktek, te elestél és vérezni kezdtél. Majd elvesztetted az eszméletedet, és hívtam a mentőket, akik tegnap éjszaka behoztak.
- De mi van a babámmal?-kezdett könnybe lábadni a szemem.
- Malia, veszélyeztetett terhes vagy. Bármikor elveszítheted a gyereket.
- Nem, az nem lehet. Akarom őt, már most nagyon szeretem.
- Ezt elhiszem, és ne aggódj, megfog születni-nyugtatott meg Matt. Majd lefeküdtem és egy kicsit pihentem, ami rám fért. Nem akarom ezt a gyereket elveszíteni, mert abba belehalok.

Daniel Somerhalder.

Arra ébredtem fel, hogy csörög a mobilom. Benne a húgommal, Candice-vel. Nem tudom mit akarhat ilyen korán. Fél álmomban fel vettem, és beleszóltam.
- Tessék Candice? Milyen halaszthatatlan dolog van reggel 7 órakor?
- Malia kórházban van, Daniel!-erre azonban egyből kipattantam az ágyból és elkezdtem öltözködni, közben kihangosítottam a húgomat.
- Tessék? Mi történt?
- Gyere ide, a központi kórházban van. Elmondok mindent. És ne aggódj, Matt most nincs itt, csak a lányod és én.
- Azonnal indulok!-majd felöltözködtem, fel vettem a cipőmet és megkerestem a kocsi kulcsot. Bezártam a lakást, és amilyen gyorsan csak lehetett, siettem a kórházba. Közben bele sem gondoltam, hogy akár elveszíthetem azt a nőt, akit tiszta szívemből szeretek. Annyira de annyira aggódom érte, hogy az már fáj. Fáj, hogy így kell látnom majd. De Candice nagyon remélem elmond mindent, mi is volt az után, hogy eljött a lakásomból. Odaértem a kórházhoz, ahol már Candice várt engem.
- Húgi, mi történt?-mentem oda hozzá, közben pedig átöleltem.
- Tegnap miután eljött tőled, összefutottunk. Majd egy nő neki ment, akinek nem láttuk az arcát, és fellökte. Elkezdett véreznzi, majd elvesztette az eszméletét. Behozattam a mentőkkel a kórázba, ahol az orvos elmondtam hogy veszélyeztetett terhes.
- Vagyis bármilyen apróságon elveszítheti a babát.
- Pontosan. Ezért kell most mellette lenned. Ne aggódj, Matt elment haza, Caroline meg itt lesz velem, a nénikéjével. Jó helyen lesz, ne aggódj.
- Köszönöm-majd adtam egy puszit a homlokára, és beviharoztam. Megkerestem azt a kórtermet, ahol Malia fekszik. Bekopogtam, majd bementem.

- Tessék, szabad gyere csak Candice.
- A húgom most oda kint van a lányunkkal.-szólaltam meg.
- Te mit keresel itt? Matt bármikor vissza jöhet.-nézett rám.
- Ne aggódj, nem fog jönni. Candice pedig kint van Caroline-nal a kis játsszótéren. Aggódom érted. Candice elmondta, hogy veszélyeztetett terhes vagy, és hogy bármilyen apróság miatt elvesztheted a babát.
- Igen, így van. És nem tudom, bár tiéd lenne ez a gyerek. Úgy ahogyan Caroline is, mert akkor jobban akarnám őt. De itt az a baj, hogy ez a gyerek Matt-het fog közni örök életemre. Jobban szeretném, ha ez a baba meghalna.
- Ne mondj ilyet, hiszen mégis csak a saját gyereked, Malia.
- Eddig úgy éreztem, hogy ez a baba mindent megfog oldani, de nem. Ő csak Matt-hez fog engem kötni.
- És mit akarsz tenni?
- Nem akarom megölni, majd jön magától minden.
- A lényeget ne felejtsd el. Szeretlek Malia.
- Én is szeretlek Daniel-mondtam, és a karjaimba vettem. Olyan jó érzés volt ismét átölelni őt.

Malia Dobrev.

Amiket Daniel-nek mondtam a babával kapcsolatban, igazak. Először úgy voltam vele, hogy lesz még egy kisbabám, aki mindent megfog oldani, de nem. Itt ha most elvetetem a babát, Matt rájön, hogy nem is szeretem. De nem tudom mi legyen. Ő itt, akit a hasamban hordok, Matt-hez fog kötni. Szeretem ezt a babát, de nem akarok örök életemre Matt-hez kötődni. Valahogyan nem így kellene lennie. Eddig boldog voltam, hogy itt élek, Danieltől messze, de csakis a lányom érdekét néztem. Hiszen szüksége volt az anyjára. És még nagyon sokáig szüksége lesz rám. Nem tudtam volna megbocsájtani magamnak, hogy ha hagyom a lányomat anya nélkül felnőni, és helyette inkább a saját boldogságomat választom. Meg kell tartanom a babát, és hozzá kell mennem Matt-hez. Nincs mese, itt a lányom élete és sorsa függött és még mindig függ, attól, hogy én hogyan döntök. De legszívesebben elmennék innen vele együtt. Később már hála istennek az orvos kiengedett, szóval hazamehettem. Mikor hazaértem, Matt már készen volt a vacsorával.
- Szia, miért nem szóltál, hogy menjek érted?-kérdezősködött.
- Szia. Azért mert van egy telefonom amin tudok taxit hívni. Nem kell nekem személyes sofőr. Tudok gyalogolni is meg taxizni is.
- Megértettem. Kész a vacsora.
- Rendben, megyek rendbe teszem magamat és jövök-mondtam majd elmentem lezuhanyozni és felöltözni. Kicsit kisminkeltem magamat és a hajamat is megcsináltam. Lementem a konyhába ahol már Matt nagyon készülődött.

- Beszélhetnénk?-kérdeztem tőle.
- Persze-mondta majd leült.
- Nem tudom beszéltél e az orvosssal, de ha nem akkor elmondom én, mi történt.
- De tudom mi történt, sőt Candice mindent elmondott, és az orvos is. A 12. hétben vagy, és bármikor elveszítheted a babát, addig ameddig nem lépsz át a 4. hónapba. De nézd, én melletted leszek, vigyázok rád és a lányodra is.
- Matt én nem akarom ezt a babát!

Folytatjuk...

11. fejezet - Egy csók, a boldogtalanító igen és megannyi bonyodalom

Malia Dobrev

Másnap reggel kisírt szemekkel mentem le a lányomhoz a nappaliba. Matt már nagyon készülődött, amit nem értettem. Főzött, sütött. Ezért oda mentem hozzá és megkérdeztem miért készül ennyit.
- Jó reggelt, miért főzöl ennyit?-kérdezősködtem.
- Elfeljtetted?-ekkor esett le hogy ma van az évfordulónk.
- Nem, dehogy is felejtettem el, csak annyir furcsa, hogy nem én hanem te csinálod a kaját.
- Hát most már szokd meg, mert így lesz minden elkövetkezendő évben.-el mosolyogtam magamat, és elkezdtem keresni a dugóhúzót.
- Ne, ne, nem abban a fiókban van!-mire kihúztam a fiókot, és megláttam benne ismét egy gyűrűs dobozt. Nem tudom, nem mehetek hozzá még egyszer. Vagy az talán segít elfeljteni Danielt, örökre.
- Igen!
- Dehiszen még ki sem nyitottad a dobozt.
- Nem kell, ahhoz hogy tudjam, igen.
- Köszönöm, boldoggá tettél, hogy megint hozzám jössz.
- Beláttam hogy melletted van a helyem, hogy melletted boldog életem lehet, és a gyerekeink is boldogok lehetnek, hogy a szüleik együtt lesznek.
- Gyerekeink?
- Igen, mert terhes vagyok-igen, valóban terhes vagyok. Ismét Matt gyermekét hordom a szívem alatt, már másdoszorra. Nagyon bízom benne, hogy ez a kisbaba nem fog elmenni. Kell a lányom mellé egy testvér, akire vigyázhat, akivel játsszhat, és nem lesz egyke. Boldog vagyok legalább is csak a baba miatt, mert az hogy hozzá megyek Matt-hez, még nem tett annyira boldoggá. Nagyon remélem sikerül elfelejtenem Danielt, habár nehéz lesz, mert minden egyes nap eszembe jut, hiszen itt a lánya, és ha rá nézek, ő jut az eszembe. De most a jövőnkre kell gondolnunk. A lányoméra, az enyémre és a gyermekre akit a szívem alatt hordozok már 2 hete. Nem tudom talán ez a gyermek boldoggá fog tenni engem Matt és a lányom, Caroline mellett. Matt továbbra is folytatta a főzést, addig én a nappaliban hajtogattam a ruhákat, mire egyszer csak a lányom cumival a szájában és a kezében a kendőjável lesétált a lépcsőről. Ide jött hozzám, mire én abba hagytam a ruha hajtogatást.
- Mami, éhes vagyok-mondta a cumival a szájában.
- Először is vedd ki a cumit a szádból, és úgy beszélj, mert felét sem értettem.-igazából értettem, csak meg kell tanítanom arra, hogy szépen beszéljen, ne pedig pöszén.
- Azt mondtam, hogy éhes vagyok.-mondta az aranyos hangjával.
- Na, ez már egy normális beszéd Caroline. Mit szeretnél enni?
- Mit csinál apu?
- A papa most az évfordulonkra készül. Csinálok most neked én valamit.
- Akkor tejbegrízt kérek-toporzékolt itt nekem nevetve és hisztizve. Én nevettem rajta egyet és megpusziltam a homlokát, majd neki álltam a tejbegríznek. Matt mellett főztem, miközben a lányom a konyhában rajzolgatott és játszott. A telefonom egyszer csak azonban megszólalt, rejtett számról. Arrébb mentem egy kicsit, hogy Matt ne hallja, annyit mondtam neki, hogy az egyik baratnőm, de szerencsére elhitte.
- Igen, tessék? Malia Dobrev-vettem fel.
- Malia, Daniel vagyok-szólalt meg a telefonban Daniel.
- Mit akarsz megint? Honnan van meg a telefonszámom?-érdeklődtem, közben a szemeim könnybe lábadtak.
- Meg vannak a forrásaim. Látni akarlak, hallani akarom a hangodat.
- Nem lehet. 5 éve megígértem Matt-nak, amikor vissza jöttem, hogy megszakítok veled minden kapcsolatot. És így is lett. Ne keress, ne írj, ne hívj, mert még mindig fáj ez az egész.
- Akkor csak a lányomat had lássam. Ennyit megtehetsz. Mond azt hogy a barátnődhöz mész, és elviszed Caroline-t is. Én a lakásomban leszek, ott ahol együtt éltünk.
- Nem lehet, ne haragudj-majd leraktam a telefont. Nem tudom, talán jobb lenne ha a lányom megtudná, hogy nem Matt az igazi apja? De Matt ezt soha nem akarja elmondani neki. Én meg nem mondhatom el, mert akkor még a végén meg ver, megint. Habár most hogy tudja gyereket várok, csak nem ver meg egy kismamát. Az utóbbi időben egyébként egyáltalán nem bántott úgy. Sőt, sehogyan sem. Valahogyan nem hagyott nyugodni ez a telefon, és hogy Daniel látni akarja a lányát. Ezért késő délután tudtam kifogásként mondani Matt-nak, hogy hagyom őt had készüljön az estére, és elviszem egy kicsit a barátnőmhöz őt is. Had tudjon meglepni. Szerencsére elhitte, és elengedett. Elkészültünk a lányomat is felöltöztettem szépen. Én egy kabátot és egy piros felsőt vettem fel, hozzá egy feket szteccs nadrágot és egy magassarkú cipőt. Elindultunk, azonban a gyomorm továbbra is csomóban állt. Nem tudtam, hogy hogyan fogja a lányom fogadni Danielt, az igazi apját. Odaértünk, és tudtam hogy melyik emeltre kell menni, hogy melyik az a lakás. Hiszen abban a lakásban éltem hónapokon keresztül. Becsengettem, és Daniel nyitott ajtót.

- Szia.
- Szia-köszönt vissza. Látszott, hogy boldog.
- Elhoztam a lányodat, de csakis azért, mert szüksége van arra, hogy megismerje az igazi apját.-legugolt erre Caroline elé.
- Szia. Emlékszem rám?
- Igen, emlékszem rád, te voltál ott pajkban.
- Igen, én voltam ott. Daniel a nevem. Te pedig Caroline vagy.-erre se szó se beszéd, a lányom átöltelte az apját. Látszott Daniel-en, hogy neki mennyit jelent ez. Sőt a szeme is könnybe lábadt.
- Daniel, bemehetnénk?
- Persze, ismered a lakás minden szegletét. Oda mentek ahova akartok-erre belémtünk az ajtón, és elfogott egy emlék. Mikor még Caroline a hasamban volt, úgy ahogyan most a másik gyermekem is. Csak azt nem tudom, hogy Daniel-nek elmondjam e, hogy terhes vagyok. De szerintem jobb ha tud róla, mert legalább nem ringatja magát abba a hitbe, hogy még lehet valami közöttünk. Mert nem. Gondolnom kell arra, hogy ezen Caroline jövője függ, és az hogy láthatom e felnőni a lányomat. Ami pedig egy anya számára a mindenség.
- Üljetek le, Caroline drágám, szeretnél tv-t nézni?
- Igen-mondta a lányom toporzékolva, majd bevitte Daniel a nappaliba tv-zni. Vissza jött hozzám, és leült az asztalhoz, velem szembe.
- Látod, a lakás nem változott egy cseppet sem. Minden ott van, ahol hagytad.
- Daniel, kérlek ne csináld ezt. Csakis a lányom miatt vagyok itt. Semmi másért.
- És engem már nem szeretsz?

- Daniel, ez bonyolult, mert nem mondom azt, hogy nem. Mert még mindig megőrülök érted. A csójaidért, az ölelésedért. Éveken keresztül ezek nélkül kellett élnem. Életem legnehezebb döntése volt, hogy el hagytalak. De most megtudod az igazat. Miután te elmentél a kórházból, haza, Matt megjelent a szobámban. Megkötözött és bezárta az ajtót. Elmondta, hogy nála van a lányunk, és ha nem megyek vissza hozzá, soha többé nem fogom látni. Nem láthattam volna felnőni. Most már megérted, hogy ezért hagytalak el? Daniel, ez az élet amit most élek boldog, mert mellettem van az egyetlen egy drága kincsem, akit mindennél jobban szeretni fogok, csakis azért, mert a tiéd. Mert belőled van, tőled van. Azt akit most a hasamban hordok, nem fogok úgy szeretni, mint őt. Mert igen, mielőtt megkérdeznéd, gyereket várok Matt-től. Tudom, hogy ez neked fáj, de kell még valaki aki betölti az űrt, amit hagytál a szívemben és az életemben. Mert Caroline nem elég hozzá. Sőt, minden egyes nap téged látlak legelőször, amikor feln kelek. Mert mindig a lányom kelt fel, és ha ránézek, téged látlak.

- Először is, megértem hogy Caroline mellett szerettél volna lenni, hiszen a lányod. És igen nagyon fáj itt legbelül, hogy más gyerekét várod, miközben engem szeretsz-tette a kezemet a mellkhasára. Közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Mindezt a konyhában, ahova Caroline bármikor bejöhetett volna. Nem ellenkeztem, de nem tartatott sokáig.
- Elég, engedj el. Nézd, mennünk kell, mert így is későre jár-majd fogtam Caroline-t és elindultunk az ajtó felé.
- Hívlak még, de ígérd meg, hogy felfogod venni.
- Nem tudom neked megígérni-majd adtam az arcára puszit, és kiléptünk a lányommal a lakásból. Mikor leértünk, és megnéztem a mobilomat, láttam, hogy Matt ötször is keresett. Biztos már aggódott, vagy talán rájött, hogy én találkoztam Daniel-lel? Nem, hiszen én mikor eljöttem otthonról, szóltam Rebecca-nak, hogyha Matt hívja, hogy ott vagyok e, akkor mondja neki, hogy igen. Nem baj, majd megtudom otthon. Miközben sétáltam, a lányommal, gondolkoztam. Majd véletlenül neki mentem a csajnak.
- Oh, elnézést-mikor ránéztem, rájöttem hogy Candice az, Daniel húga.
- Malia?-kérdezte boldogan és meglepetten.
- Igen, Candice szia. Oh, bemutatnám neked az unokahúgodat. Nézd szívem, ő itt a nénikéd, Candice.
- Szia cukorfalat, a nénikéd vagyok.
- De hiszen Matt papának nincs húga.
- Matt papának? Malia te még nem mondtad el neki, hogy nem Matt, hanem Daniel az édesapja?
- Nem tehettem, Candice értsétek meg, hogy itt azzal játszottam, hogy láthatom e a lányomat felnőni vagy sem.-mondtam idegesen. Azonban egy hölgy véletenül nekem jött és én elestem. Annyira lettem figyelmes, hogy a hasam fáj. Ráhelyeztem a tenyeremet, majd egy melegséget éreztem. Mikor megnéztem, rájöttem, hogy vérzek. Istenem, csak a babámnak ne essen baja!

10. fejezet - Miért?

Malia Dobrev.

Csak ültem, megdermedten és néztem Matt szemét, majd újra megkérdezte.
- Malia, most utoljára kérdezem meg, találkozgatsz még azzal a barommal, vagy sem?
- Nem, mégis, hogy gondolhatod ezt? Nem beszéltem vele, és nem is fogok, sőt nem is találkoztunk, és nem is fogunk, soha többet, mert emlékszel az 5 évvel ezelőtt történt dologra? Megígértem, hogy minden kapcsolatot megszakítok vele, és ez is így volt.
- Akkor miért mondtad a nevét?
- Mert megtalált az egyik közösségi oldalon, és nem tehettem mást, mint hogy azt mondom magamnak: nem, nem lehet, el felejtettem és kész.
- Rendben, hiszek neked, de nem szeretném többet meghallani a nevét, érted?
- Igen, felfogtam-mondtam, és elindultam a szobánkba. Szerettem volna neki azt mondani, hogy igen még mindig szeretem, de a lányom érdekében nem tehetem. 5 évvel ezelőtt megígértem neki, amikor vissza költöztem, és elhagytam Danielt, hogy soha többé nem fogok vele találkozni, sőt a hívásait sem fogom felvenni, és elfelejtem, de csak egyetlen egy dolog nem ment. Nem vertem ki a fejemből, még mindig szeretem, és ezen senki és semmi nem változtathat.

 Daniel Somerhalder.

5 év. Csupán ennyi telt el, azóta, hogy Malia szó nélkül elment, és még csak nem is tudom, hogy miért hagyott el. Azóta is keresem őt, mindenhol, a hívásaimra, azonban nem válaszolt, sem az üzeneteimre, remélem, hogy jól van. De ma végre megtaláltam az egyik közösségi oldalon. Nem tudom, hogy mi legyen ezzel az egésszel. Sőt, a profilján úgy láttam, hogy a lányom azóta előkerült, talán még azon a napon, amikor elhagyott. Mennyit változhatott 5 éven keresztül, biztosan nagyon okos már. És Malia is mennyit változhatott, biztosan szebb lett, és jobb élete van, nélkülem. Többször megfordult már a fejemben, hogy miért keresem, hogy mi értelme van, a keresésének, ha egyszer elhagyott engem, de nem tudom hagyni, mert szeretem őt, sosem tudom őt kiverni a fejemből, mert nem megy. Egy évvel később pedig visszamentem Emili-hez. Ő nem tud arról, hogy én azóta is folyamatosan a volt menyasszonyomat keresem. Mi elváltunk, és soha az életben nem fogom újra elvenni, mert egyszer már kimondták a válásunkat, ami után ő nem volt túl higgadt.

Malia Dobrev.

Úgy döntöttem, szívok egy friss levegőt, és elmegyek a Centrál parkba, egy kicsit sétálgatni a lányommal, és hogy egy kicsit játszhassak vele. Felöltöztettem és összepakoltam a táskámba a kis apróságaimat. Majd lementünk a nappaliba, ahol a telefonomat is eltettem, majd Matt kérdőre vont.

- Caroline, megkérhetlek, hogy egy kicsit felmész a szobádba? Beszélnem kell édesanyáddal.
- Igen, papa-majd a lányom felment a szobájába, és Matt kérdőre vont.
- Hová készültök?
- Talán be kellene zárkóznom a lakásba? Kimegyek egy kicsit a parkba Caroline-nal. Talán gond?
- Nem, de ha megtudom, hogy...
- Ne jusson eszedbe, mert már 5 éve nem láttam, és nem tartom vele a kapcsolatot, a lányom érdekében. Mert csakis miatta jöttem vissza hozzád, és nem másért!-erre ismét felpofozott. Nem tudom, hogy lehetek képes egy ilyen emberrel együtt élni. De valószínűleg, a lányom miatt nem hagyom el, mert akkor ismét bántaná. Lehívtam a lányomat, miközben patakban folytak a könnyeim. A lányom hozott egy labdát, hogy kicsit dobáljuk a parkban. Szépen elsétáltunk és játszottunk egy nagyot. Azt azonban nem vettem észre, hogy Daniel minket néz.
- Caroline, most menjünk jó?
- Nem anyuci, maradjunk még-mondta a lányom, majd bevágta a durcás arcát.
- Mi lenne ha még labdáznák veled?-ezt már azonban Daniel mondta. Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá.
- Rendben, játszunk!
- Malia, beszélni akarok veled, kérlek. 5 év után ennyit csak kérhetek.
- Nem, megyünk haza, most rögtön-erre megragadta a karomat, és a fülembe súgott valamit.
- Ismerlek, tudom, hogy nem akarsz menni, annyit kérek hallgass meg, és mond el, miért hagytál el 5 évvel ezelőtt-majd leültünk egy padra és közben néztük a lányunkat, ahogyan játszik.

- Nézd, ez nem jó ötlet, Matt..
- Matt dolgozik, vagy nem? Most pedig kérlek, mond el, hogy miért hagytál el?
- Azt nem fogom elmondani, akárhogy is erősködsz-azt azonban nem vettem észre, hogy a szám felrepedt Matt pofonjától.
- Mi történt a száddal? Talán Matt megint megütött?
- Nem, de ehhez semmi közöd! Caroline, mennünk kell kicsim, gyere.
- De még nem akarok menni.
- Fogadj szót anyának, Caroline!-erre felálltam a padról, fogtam Caroline-t, és haza mentünk. Nagyon félek, hogy talán Matt rájön, hogy találkoztam vele. Nem akarom, hogy a lányomat büntesse az miatt. Még mindig rettegek, hogy bármelyik pillanatban megütheti. Mikor hazaértünk, ő a nappaliban volt.
- Drágám, most megyünk megfürdünk és lefektetlek aludni, rendben?

- Rendben anyu-majd elvittem megfürdetni és utána lefektettem aludni. Hamar elaludt, szerencsére kifáradt, így hamar álomba merült. Lementem a konyhába, hogy csináljak vacsorát. Majd Matt is odajött hozzám.
- Hol voltatok eddig?
- Caroline tovább akart maradni a parkban, így tovább kellett maradnunk, mint ameddig terveztem. De most hagyj békén, mert csinálom a vacsorát.
- Na idefigyelj, ne hazudj nekem, világos?
- Igen világos, most pedig ereszd el a karomat, és csinálj magadnak vacsorát, mert elment tőle a kedvem!-erre felszaladtam a szobámba, ahol bezárkóztam és az ajtónak dőlve kuporodtam össze, és ismét patakokban folyt a könnyeim.

9. fejezet - A választás

Elnézést kérek a több mint 4 hónap késésért, de nem volt időm a blogra a többi 8 mellett. De nem szaporítanám a szót, jó szórakozást a részhez. ☺

Malia Dobrev.

Másnap reggel, viszont Daniel lila foltú tekintetével találkoztam, amikor kinyitottam a szememet. Megijedtem, és nem tudtam miért van az a folt a szeme körül. Megfogta a kezemet, és én azonnal megkérdeztem mi történt. De a válasz nem volt a legmegnyugtatóbb.
- Édesem, mi történt? Hol voltál tegnap este?
- Ne haragudj, de arra nem emlékszem. Az orvos azt mondta, hogy egy lakásba hívták a mentőket, mert be voltam rúgva.
- Te ittál?
- Dehogyis, nem. Legalábbis nem tudom, a tegnap estére nem emlékszem. 

- Mindegy, ez most nem is számít, csak az, hogy meg legyen a lányunk.

- Igen, és ne aggódj, miután korán reggel az orvos elengedett, persze a saját felelősségemre, bementem a rendőrségre, és szóltam a nagybátyámnak, tudod Alaric-nak, hogy mi történt. Azóta az ügyön van éjjel nappal, és nem hajlandó addig más üggyel foglalkozni, ameddig meg nem lesz Caroline.
- Köszönöm szerelmem. Erre most tényleg nagy szükség volt-mondtam, majd megcsókoltam, és megöleltem. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle, a támogatása nélkül, mert ha nem állt volna mellettem, sosem szabadultam volna meg az eddigi pokol életemből. Szerencsére, az orvos engem sem tartott bent a kórházban. Daniel elment, hogy otthon kicsit rendet rakjon, mire hazaérek. Arra kíváncsi leszek, mit fog kihozni abból. Miközben pakoltam, valaki bejött a szobámba, és befogta a számat. Arra emlékszem, hogy a szoba be van zárva, én pedig egy székhez vagyok kötözve, majd mikor kinyitottam a szememet, megláttam Matt-et.
- Ha nem sikítasz, le veszem.-erre levette a ragasztót a számról, és én csak sírtam.

- Mit akarsz tőlem? Nem volt elég, hogy be adtam a váló keresetet?
- Nem, nem volt elég, és csak hogy tudd, van egy jó ajánlatom a számodra, amivel te, a kis idióta barátod, Emili és én is jól járunk.
- Nem érdekel semmi, ami veled kapcsolatos. Engedj el, és ígérem nem szólok senkinek.
-Még szép, hogy nem szólsz senkinek, mert van egy jó kis hírem, nálam van a lányod.

- Tessék? Te elraboltad a lányomat? Hogy tehetted ezt?
- Te kényszerítettél rá. Szóval, egyezzünk meg abban, hogy én visszaadom a lányodat, cserébe, vissza jössz hozzám. Ha nem, sosem látod viszont a kis Caroline-t.
- Arra kérsz, hogy ismét hagyjam el életem szerelmét, csak mert neked ahhoz van kedved, hogy parancsolgass? Ne is álmodj róla! A lányomat pedig add vissza!
- Vagy belemész az egyességbe, vagy mint mondtam, nem látod viszont a lányod. Ja és vissza kell vonnod a válókeresetet.-most aztán tényleg sarokba szorított. Nem tudom, talán ha ezt megteszem, vissza kapom Caroline-t, de közben az életem ismét pokollá változik, és Daniel sosem bocsájtaná meg, ha újra elhagynám, de a lányom miatt minden áldozatra képes vagyok, még ha a saját boldogságomat kell feláldoznom érte, akkor is.

- Rendben van. Legyen így, bele megyek az alkuba, még ma vissza költözöm a lakásba.
- Ezt már szeretem.- muszáj volt megtennem, a lányomért. Nem élhetek nélküle, szükségem van rá, ahogyan neki is rám. Matt elengedett, és vissza ment a lakásunkba. Én akkor mentem el Daniel lakására, amikor eljött onnan. Összeszedtem az összes cuccomat, és vissza mentem Matt lakására. Az életem innentől lesz pokol, ismételten.

*Eltelt 5 év*

- Anyu, gyere játszani!- kiabálta az 5 éves lányom. Bizony, eltelt 5 év. Én 25 lettem, Matt 28, Caroline pedig 5. Azóta, hogy Danielt elhagytam, nem találkoztunk. Gondolom, vissza ment Emili-hez. Azóta Matt nagyon rendes velem, az apró vitáinkat leszámítva, úgy érzem, hogy most egy kicsit boldog lehetek. Caroline, úgy tudja, hogy Matt az ő édesapja, és szeretném, ha ez így is maradna. Nem lenne jó, ha Daniel pont most találna meg. A legjobb még, hogy van egy közösségi oldalam, amit a laptopon csináltam. Hála Rebekah-nak, ez is sikerült. Bár Rebekah, nem értett egyet a döntésemmel, elfogadta, hogy miért csináltam ezt az egészet 5 évvel ezelőtt. Ma délelőtt éppen a laptopon dolgoztam, közben be voltam jelentkezve a közösségi oldalamra, amikor valaki bejelölt. Nem foglalkoztam vele, de kíváncsi voltam, ki az. Mikor megláttam, hogy Daniel az, nem akartam elhinni. Rám talált. Talán mindig is keresett, de nem talált meg. Biztosan megint Emili-vel él, de megfogadtam, hogy nem gondolok rá, és hogy elfelejtem, de azóta sem sikerült. Még mindig szeretem, sőt napról napra jobban. De nem akarom magamat hiú ábrándokba ringatni, mert már sosem lehetek vele.
- Jajj, Daniel ne haragudj, a lányom miatt nem tehetem ezt.- épp lecsuktam a laptopot, mikor Matt szólalt meg a hátam mögött.
- Daniel? Még mindig találkozgatsz vele?

Folytatjuk