Malia Dobrev.
Az ölelés után pedig én elmentem a boltba, mert a ház vezetőnőnk visszatért a szabadságáról. Egy kicsit furcsa lány, mert állandóan szemezget a férjemmel. Remélem nem gondolok rosszra. De tőlem Matt azt csinál amit akar, mert nem szeretem. Mikor odaértem a nagy bevásárlóközponthoz sajna Daniel és Emili is itt voltak. Persze ez tök véletlen történik, hogy ő is itt van a tegnap esti miatt. Elkezdtem bevásárolni, mint minden normális ember. Aztán a vásárlás után odajöttek hozzám, bár én ezt furcsálltam.
- Szióka.
- Sziasztok. - köszöntem vissza.
- Arra gondoltunk Emili-vel, hogy most ebédelhetnénk, közösen. Igaz?
- Nem, én nem akarom, hogy ő velünk ebédeljen.
- Daniel, igaza van. Úgy hogy én most megyek is haza, mert mennem kell.- ekkor viszont egy szúrást éreztem a hasamban. Nagyon féltem, hogy talán a kicsivel van gond. Mikor magamhoz tértem a kórházban találtam magamat. Láttam, hogy Daniel is itt van velem. Könnybe lábadt a szemem és félve kérdeztem tőle, hogy mi történt.
- Daniel, történt valami?
- Nagyon sajnálom, de..
- De mi?
- Drágám, elvesztetted a babát.
- Tessék? Nem az nem lehet.- ekkor hirtelen megölelt, ami most nagyon jól esett. Nem akarom elhinni, hogy tényleg nincs már senki a méhemben. Mi lesz, ha Matt megtudja? Nagyon dühös lesz, és azt nem akarom. Sosem jó a közelében lenni, ha dühös, mert akkor még a végén meg is üt, és én azt nem szeretném. Talán legeslegbelül tudja, hogy én nem szeretem őt, de azt nagyon remélem, hogy nem tudja, kit szeretek valójában. Daniel, volt olyan aranyos és felhívta, hogy jöjjön be a kórházba és vigyen haza, Útközben nem szóltam egy szót sem, mert semmi kedvem nem volt hozzá. Mikor aztán hazaértünk, én rohantam fel a szobába. Nem akartam, hogy most bárki velem is legyen, egyedül akartam lenni, ezért magamra zártam az ajtót, hogy Matt ne tudjon bejönni. Sírva az ágyra borultam és a könnyeim álomba tudtak engem nyomni. Pár órával később mikor felkeltem lementem csinálni magamnak egy teát, amikor Matt is idejött hozzám.
- Matt, kérlek hagyj most békén.
- Nem, Malia nézd...
- Nem! Azt mondtam hagyj békén most, mert semmi kedvem hozzád.
- Engem pedig nem érdekel. A férjed vagyok és melletted van a helyem.
- De ha én most nem akarom, nem erőltetheted rám.- ekkor megütött. Képes volt engem megütni. Azonnal kirohantam a házból egyenes az esőbe. Ugyanis odakint most esik. Sétáltam, amíg csak tudtam az esőben, közben zsebkendővel töröltem le a számról a vért, mikor összefutottam ismét Daniel-el. Ez nem lehet véletlen, ez csakis a sors lehet.
- Mi történt? Miért vagy itt az esőben?
- Mert nem akarok otthon lenni.
- Miért nem? Jézusom, mi történt veled?
- Matt...
- Matt megütött?
- Igen. De kérlek ne csinálj semmit.
- Hogyan kérheted tőlem azt, hogy ne csináljak semmit? Malia, szeretlek és tudom, hogy te is, ezért kötelességem megvédeni téged. Most pedig szépen haza megyünk és össze szeded a holmidat és eljössz velem. Érted?
- Nézd, Matt akkor megint megfog ütni.
- Nem, mert én is ott leszek, és ha megpróbálja akkor tőlem kapja vissza. Nem hagyom, hogy megint bántson.- majd elindultunk és hazamentünk. Hál istennek, most Matt nem volt itthon. Remélem ameddig össze szedem a cuccomat nem jön haza. Szerencsére siettem és minden cuccomat össze szedtem. Aztán Daniel egy hotelbe vitt engem. Én lezuhanyoztam, és megvárta amíg elnyom az álom.
- Szeretlek téged! Nagyon és soha nem fogom engedni senkinek, hogy bántson, mert abba belehalnék. Szeretlek Malia.- bár be volt csukva a szemem, hallottam minden szavát, amit mondott. Ő azt hitte, hogy nem hallom, hogy alszom, de igenis hallottam mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése